Szakértők a koronavírus idején
Felkértük Bagdy Emőke pszichológust, Jordán Ferenc hálózatkutató biológust, Mérő László matematikust és Mihályi Péter közgazdászt, hogy osszák meg gondolataikat a kialakult járványról, annak hatásairól és válaszoljanak ugyanazokra a kérdésekre a saját szemszögükből, szakmájuk fókuszán keresztül. A MagNet Magazin nyári számában közölt négy az egyben interjú első válaszadója Mérő László, s a vele készült interjút blogunkon egyben közöljük.
Váratlan fordulat a 2019 végén berobbant Covid 19 járvány, vagy számítani lehetett erre a világeseményre?
Mérő L.: Abszolút váratlanul ért. Vannak dolgok, amikről persze lehet tudni, hogy előbb-utóbb bekövetkeznek. Banális példát mondok: ilyen a halál, de ennél kisebb és kevésbé egyszerű és kevésbé sorsfordító eseményeket sem lehet előre jelezni. Az evolúciónak köszönhetően járványok mindig is voltak és lesznek is, de hogy mikor és milyenek, azt nem lehet kiszámítani. Nemrég újraolvastam a Római Klub jelentését. Az 1970-es években a világ akkori legokosabb emberei - egy magyar is volt közöttük: László Ervin - megpróbálták megnézni, hogy milyen lesz a világ 50 év múlva. Nagy port vert fel a jelentés, mert nagyon radikális változásokat jelzett előre. Azokat, amelyeknek megvoltak a csírái. Már akkor nagyon jól előre jelezték például az üvegszálas hálózatokat, a repülőgép-közlekedést, még a fapados repülőket is. Ám egy szót sem ejtettek az internetről vagy a mobiltelefonról, amelyek azért mára alaposan megváltoztatták az életünket. Tehát aminek már van nyoma, jele, azt elég jól tudjuk előre jelezni. Azt nem tudjuk előre jelezni, aminek még nincsen.
Mik a levonható tanulságok?
Mérő L.: Az, hogy ilyen világesemények lesznek. Nem árt, ha valamennyire mentálisan fel vagyunk készülve arra, hogy lesznek olyan dolgok az életünkben, amelyeket nem tudunk kiszámítani, vagy amelyekre nem tudunk felkészülni. Ez nem egy különleges helyzet, hiszen például az oktatásban eddig is problémák megoldására kellett felkészíteni a diákokat, anélkül, hogy tudtuk volna, azok milyen problémák lesznek. Gondolkodásmódot, megküzdési elemeket és általában a problémákhoz nyúlást azonban el lehet sajátítani.
Az emberek többsége azt várja, hogy minden visszatérjen a "normális" kerékvágásba. Ön szerint jó lenne az nekünk? Vagy akár az emberiségen kívüli életnek, az állat- és növényvilágnak?
Mérő L.: Először is: az emberiségen kívüli világgal most ne foglalkozzunk! Ők nem koronavírusosak. A kérdés első felére reagálva pedig: remélem, hogy nem állunk vissza mindenben a régibe. Látok határozott pozitívumokat, például az egyetemek, vagy akár az általános iskolák olyan sebességgel álltak át bizonyos internetes programok kezelésére, ami egyébként alsó hangon 10-20 évet vett volna igénybe az eddigi tendenciák alapján. Megtanultunk Zoomon kapcsolatot tartani, mi például tartottunk egy osztálytalálkozót online és mindenki nagyon élvezte. Az ilyen tapasztalatok meg fognak maradni. Sok mindent felgyorsít ez a kényszerhelyzet és mindaz amit most kipróbáltunk és kényszerűségből megtanultunk, az megszokott marad. Mondok még egy példát. Korábban volt egy kutatásunk arra vonatkozóan, hogyan lehet az embereket átterelni arra, hogy a sárga csekk helyett interneten fizessék be a számláikat. Az derült ki, hogy aki nem állt át egy bizonyos pontig, azt szinte lehetetlen átterelni. Gondoltuk mi. Aztán jött a vírus. Most, a megváltozott helyzet miatt ezek a rendíthetetlen sárga csekkesek egyszer-kétszer rákényszerültek arra, hogy interneten fizessék be a gázszámlát, és azt tapasztalták, hogy nem is olyan vészes. Olyanok jöttek rá az új módszer adta előnyökre, akik átterelését az internetes fizetésre normális eszközökkel korábban lehetetlennek találtuk. Az a sejtésem, hasonló a helyzet a MagNet Bankban is és megrögzött bankfiók-látogatók tértek át a netbankos, mobilappos ügyintézésre, mert tényleg sokkal gyorsabb és kényelmesebb, mint sorszámot lesve ücsörögni.
Szakterülete szempontjából megközelítve mit gondol, milyen változásokra lenne szükség? Azaz milyen szempontból lenne jó megújulni és nem visszatérni a "régibe"?
Mérő L.: Úgy gondolom, az emberek többsége radikálisan nem akar változtatni az életmódján. Továbbra is el fogunk utazni messzire, mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi van a világ túlsó felén. Kevésbé vagyok optimista, hogy bármi változni fog ezen a téren. Bár még az is lehet, hogy a Körúton ott maradnak véletlenül azok a biciklisávok... (nevet)
Ön szerint mit tud tenni az egyén személyes szintjén a megújulásért?
Mérő L.: Nem tudom.
Tapasztalt bármi pozitívat a saját életében a járvány kirobbanása óta? Változtatott az életvitelén, attitűdjén és törekszik-e majd ezen új szokások, gondolatok jövőbeli megtartására?
Mérő L.: Igen, változtam. Például megtanultam Skype-on, Zoomon, Teams-en órát tartani és egész jól lehet. Azért ha a mostani helyzetnek vége lesz, természetesen nem fogok mindig ezeken a felületeken tanítani. Általánosságban azt látom, hogy színesedett a paletta, bővült az eszköztár, és ezek a módszerek mostantól természetesebbé fognak válni. A másik lényeges változás az életemben, hogy az elmúlt húsz évben minden nap beültem az autómba, most pedig két hónapja nem. De vissza fogok ülni, csak már tudom, hogy hetekig jól elvagyok anélkül, hogy bárhova is mennék. Néha azért kedvem lenne valakivel találkozni, vagy emberszagot érezni. (nevet)
Az interjút Kincses Andi készítette 2020. május elején.
